Anyagelmélet a múltból

Kultúrtörténeti érdekesség

A történelem során a különböző kultúrák gondolkodóit mindig is foglalkoztatta a kérdés, hogy miből épül fel a világ, miből jött létre minden. A fennmaradt írásos emlékek között a védikus irodalomgyűjtemény jelentős helyet foglal el, hiszen egy nagy civilizáció, az ókori Indiai világnézetébe nyújt betekintést. Az ide tartozó művek széleskörűen foglalkoznak a hétköznapi élet kérdéseitől kezdve a különböző tudományágakon át a legmagasabb filozófiai eszmékig nagyon sok mindennel.

Elemek

A Bhāgavatam az egész világot alaptulajdonságok szempontjából elemzi, azaz minden tulajdonságot alapvető sajátságokra vezet vissza. Összesen huszonöt alaptulajdonságot különböztet meg, melyeket egyszerűen elemeknek (tattva) nevez. Az elemek csoportokba rendeződnek, és ezek a következők: durva elemek, érzéktárgyak, érzékek, cselekvő szervek, és belső érzékek. Az idő nem tartozik egyik csoportba sem, ez a huszonötödik elem.

Atomméret

A Bhāgavatam leírása szerint az anyagot ötféle végső összetevő alkotja: a tér, és négyféle atom. Az atomok (aṇu) az anyag végső és oszthatatlan részecskéi, melyek a következők: levegőatom, tűzatom, vízatom, és földatom. Mindegyik atomfajta alakja gömb. A legkisebb méretű a tűzatom, amit még „legfőbb atomnak” (paramāṇunak) is neveznek.

Két tri-loka rendeződése

A tri-loka (három világ, három terület) szót a könnyebb használat végett gyakran csak hármasnak (tri) fogom nevezni. Az univerzum leírása és az atomok összerendeződése között párhuzam áll fenn. Ez tükröződik a tri-loka elnevezésnél is, mivel az univerzumnak van három egymás fölött elhelyezkedő területe, amit szintén így neveznek. A Bhāgavatam a Napot trayī-mayamnak (hármasból állónak) is nevezi, jelezve ezzel azt, hogy a Nap a tri-lokát (három területet) is képviseli.

A szeplőtlen Purāṇa

A gazdag védikus irodalomgyűjteményt egy kívánságteljesítő fához hasonlítják, mivel részletes tudást nyújt az élet minden területéről. E fának fő részeit alkotják a négy Véda (a Ṛk, a Yajuḥ, a Sāma és az Atharvā) és az ötödik Védának nevezett történelmi eseményekkel foglalkozó írások (az Itihāsák, mint pl. a Mahābhārata és a Rāmāyaṇa), valamint a Purāṇák. A purāṇa szó azt jelenti, hogy „ősi”.

A Bhāgavata Purāṇa kora

A négy Védán kívül a Purāṇákat a történelmi eseményekkel foglalkozó írásokkal – az Itihāsákkal, pl. a Mahābhāratával és a Rāmāyaṇával – együtt ötödik Védának nevezik. Erről a Chāndogya Upaniṣad 7.1.4. verse tesz említést:

nāma vā ṛgvedo yajurvedaḥ sāmaveda ātharvaṇaś caturtha itihāsa-purāṇaḥ pañcamo vedānāṃ vedaḥ

A kutatásról

A Bhāgavatam minden mondata nagyon sok ismeretet sűrít magába, mivel a védikus irodalomgyűjtemény minden írását úgy alkották meg, hogy figyelembe vették a szavak különböző jelentéseit is. Az alapjelentésen kívül a további jelentések újabb és újabb adalékot nyújtanak az adott szöveg mondanivalójáról. Annak érdekében, hogy egy szöveg üzenetének minél több részlete táruljon fel meg kell vizsgálni nyelvtani és mondattani (szintaktikai) szempontból, valamint sorra be kell helyettesíteni a szavak eltérő jelentéseit.

A szanszkrit nyelvről

A szanszkrit valamikor az ókori India beszélt és írott nyelve volt, az egyik legősibb indoeurópai nyelv. Különleges sajátossága, hogy az általunk belátható négy-ötezer éves története során gyakorlatilag változatlan maradt és mind a mai napig használják. A szanszkrit az egyetlen olyan élő nyelv, amely kortársa volt a sumernak, az óegyiptominak, az ógörögnek vagy az aztéknak, de ezek már mind kihaltak. A 18.

W W W . P A R A M A N U . H U

Elérhetőség